(Emlékezés régi alkotótársamra)
Az Ember sírja néma nem marad
szokásaiból kisarjad a mag,
átörökíti szerettein át
mozdulatait, elveit, szavát.
Az ember sírja néma nem marad.
Falu, vagy város térsége alatt
bontakozik jó, vagy rossz kezdemény…
Pusztítás vágya? Inkább az erény!
A Költő sírja néma nem marad
sem könnypatak, sem gyászbeszéd alatt.
Pici erecskék alkotásai
az egybegyűltek szívét mosva ki.
A Költő sírja néma nem marad,
rímtestben él világtükör alatt.
Hangulatot, érzést formálva lát
korokat, eszmét a könyvein át.
A Barát sírja néma nem marad.
Megosztott sikerekk, tapasztalat,
öntöző álmok, kudarcok, remény,
belőle fénylik a lét peremén.