Átértem életem felén.
Átizzított a „DÉLI FÉNY”…
Körém sereglett száz sugár,
hogy ne éljek homályban már.
Vizsgáljam meg a dolgokat,
mint nyár, ha enyhet osztogat.
Átléptem életem felén,
mindent belülről látok én.
Nem pazarlom a meleget:
estig adhassak eleget,
mint a Nap, ha középre ül,
önerejével szembesül.
Mert átléptem az ötvenet:
KÖNNY-VÖLGYET, BOLDOGSÁG-HEGYET…
Tudom, megváltozik az út,
mely múltból a jelenig fut.
Lehet, emlék lesz, ami szép,
mert elkopik a „napkerék”.
Én átléptem az ötvenet.
Késleltetni a kort minek?
Ki nem érzi, mért süt a NAP,
Az nem kap tőle szárnyakat.
Létem lendülj! Ne hagyd magad!
Lesz még pár boldog pillanat!