(Papi temetésre!)
Erőtlen már a napsugár,
újra távozóban a nyár.
Elhagyja az égi pályát,
mint a gondos pap nagy nyáját.
Fáj a búcsú. A természet
szép erői könnytől égnek.
Isten szent kegyelmét áldva,
ki leszállt a pap szavára.
Első ízben keresztséggel,
majd Krisztus jött le testével,
később az Úr izzó lelkét
imádságban Tőle nyerték.
Ó, mert a pap lelkiorvos!
Hol összeköt, hol feloldoz.
Úgy sugároz az egyházban,
mint a fény az éjszakában.
Értünk buzgó nehéz élte
állomások összessége.
Sok ténykedésnek ára
-melyért legyen örök hála-
juttassa a Mennyországba!