A szeretet fénylő Napja
sugarát királylány kapta.
Wartburg várában nevelték,
idefűzte a jegyesség.
Játszadozottt, imádkozott,
Istenhite lángot osztott.
Futótűzként terjedt tova
jámbor tétemények sora.
Gyermekévek messze szálltak…
Szíve mása a gyémántnak.
TITOKBAN TERMETT A JÓSÁG:
Gazdagként „Isten-adósság”.
Így nem talált rokonszenvet,
ajtajánál nyomor vérzett,
mert mindenét másnak adta,
ha ránézett „Krisztus arca”.
Böjtölése, lemondása,
Hite buzgó vallomása.
Fellázadt a dinasztia:
„A menyasszony külhon fia!”
-Koldus a királyi ágyban?
Mily gyógyítás lett szokásban?-
Így az udvar elüldözte,
a szenvedés megkötözte.
Lajos – férje – harcban elhunyt.
Ily bánat tetézte a gúnyt.
Sertésolban meghúzódva
hálaének bírta szóra.
gyermekitől körülvéve
átjárta mennyei béke.
Kolostori csendességben
várta „Égi Vőlegénye”.
Onnan vitte Őt magával,
jelölte ÉG-KORONÁVAL.
Életének folytatása
SZÉTSUGÁRZIK AZ EGYHÁZBAN…