Életünknek első állomása:
a KERESZTSÉG boldog meghívása.
Szentelt vizet hint a homlokunkra
A Pap, s kéri: JÁRJUNK A TEMPLOMBA!
Úgy növekszik bennünk a Hit Lángja,
mint éjhomályt a hajnal átjárja…
Felfedezzük Jézust az Ostyában,
készülve az Első Áldozásra.
Szent tüzével száll ránk a SZENTLÉLEK:
Erős hittel tanúságra késztet.
Szeretete így növekszik bennünk:
Bérmálkozni templomba igyekszünk.
Felfogásunk lassacskán beérik…
Párt választunk életünk végéig.
Együtt vágyunk „lelki otthonunkba”:
Házasságot kötni a Templomba.
Mindeközben kanyarog az élet:
Hol örömbe, hol meg búba téved,
de megmarad lelkünk biztonsága:
Szentmisére, a Templomba járva,
Mert a templom Isten földi háza.
Ez út vezet az ÉGI HAZÁBA.