A sírhalom a holtak nyughelye.
A megfáradt test benne elpihen,
mint őszi fény, ha tűnik ereje.
A nappalt az est váltja hirtelen.
Az árva lélek az Égbe repül,
Életben, vagy Halálban részesül.
A sírhalom a holtak nyughelye,
évente egyszer virágdíszben áll.
Bánatkönnyekkel ültetjük tele,
az élőkhöz száz emlék visszajár.
Az árva lélek szellőben susog:
-Ne sírjatok, mert életben vagyok+-
A sírhalom a holtak nyughelye;
Útunk a múltból, a jövő felé…
Gyertya, mécses: Megváltónk rejtjele,
szilárdan ég, hogy fogódzzunk belé.
A bízó lélek beléd súgja már:
Megváltott vagy! Az ÖRÖKÉLET vár!
A sírhalom a holtak nyughelye.
Esztendő telik, múlik, közelít…
Rakd perces, órád, jótettel tele,
a hited lángja a „HÍDON” átsegít!
Szeretteink mind várnak boldogan:
A lelkünk él, ÖRÖK HATALMA van!