Lecsúszik a nap vöröslő korongja,
mögötte marad az emberek gondja.
A fáradt szívekre ráterül az álom…
Kell, hogy a szeretet egy társra találjon.
Az éj leple alatt sok minden előtör.
Vághatunk jó képet kényszerű erőből,
vagy tán nyugtunk sincsen, mert a a lelkünk támad.
Félünk átérezni. szeretetünk látszat.
Ha újra felvirrad, kezdjük majd elölről…
Élő víz nem folyhat széjjelmállott kőből.
Bár kútnak születtünk, nem tudunk itatni,
aki hozzánk jönne, nem tudjuk fogadni.
A szeretet arca naponta változik…
Más és más alakban elénk rajzolódik.
Ha alapja nincsen, biz senkit sem táplál,
nagyobb terhet jelent minden földi gátnál.
E tiszta erényre egyikünk se képes,
ezért közeledjünk Jézusunk Szívéhez.
Onnan leshetjük el az örök példákat,
ha így élsz, fejedre nem emelnek vádat.
Örök jövőd támad!