Szent áhítat lobogja át
Minden csepp véremet.
Fölöttem csillagmiriád.
Fényben úszó egek.
Az alvó tengert nem bodrozza
Bánatos suhogású szél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.
A pázston, mit harmat füröszt,
Szelíden, lassudan,
Álmok fehér játéka közt,
Egy jelenés suhan.
Kezében pálma-ágat lenget,
Nyomába rózsák ezre kél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.
Mind sugárzóbban fénylenek
Ott fenn a csillagok.
Sötétnek láttam éltemet
S most árnya fölragyog.
Lelkem békéjét nem zavarják
Lázongó vágy, vad szenvedély.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.
Boríts el fényeddel, boríts,
Te csillagos, nagy ég!
Alattad mintha magam is
Csillagként szállanék.
Utam bár földi, hitem égi
S hozzád bizonnyal fölsegél.
Úgy érzem: Isten él szívemben
S szívem Istenben él.