Későn és más lélekkel,
"Holnap" holnaputánján
Jutottam el szívedbe
Ady városa, Várad.
Először ősz aranylott mindenütt,
Másodszor csattogott a csalogány,
S a hársfaillat áradt.
Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
Falaid között, Várad.
Én nem kerestem benned semmi mást,
Csak enyhülést, csak gyógyulást.
A gyógyulást nem adtad.
Tán havasokat, tán tengereket
Mulasztottam miattad.
És mégse bánom, mégis sokat adtál:
Új hangulatot, új barátokat,
S valami rejtelmes nosztalgiát
Utánad, mely örökre megmarad.
Advent voltál az életemben, Várad,
Adventje új élet ígéretének -
S maradt mégis minden a réginek.
Advent voltál az életemben, Várad,
Advent, melynek nem jött karácsonya.
De mégis jó volt Messiásra várni, -
S édes az elmult advent illata.