Mielőtt elvennéd, akit kiszemeltél,
Tapogass jól végig a szívén, a lelkén.
Nézd ki a szeméből, tud-e álmodozni?
S szokott-e patyolat ágyán imádkozni?
Ha a mezőn jártok: kap-é a virágon?
Megáll-e a szeme a vadrózsaszálon?
Fitymálva, kicsinylőn nem mondja-e rájok,
Hogy csak az aloék az igaz virágok!
Ha jártok az utcák nagy forgatagába
És nyújtja felétek kis kezét az árva:
Vet-é legalább rá, szíve melegéből,
Egy szánó pillantást szépséges szeméből?
...Adj dalt a kezébe, gyöngytiszta sorokbul,
Amelytől a szívünk érzése kicsordul.
Amelytől az ember mintha jobbá lenne:
- Meg tudja-e lelkét füröszteni benne?
S míg beszélsz előtte az édes anyádról,
Egyszerű, parasztos, nádas hajlékáról,
Oda húzó szíved minden melegével:
- Gyönyörű kis fejét nem fordítja-é el?
Óh mert ha a szívét helyén nem találnád:
Hasztalan számítod minden gazdagságát,
Hasztalan álmodnád a leggyönyörűbbnek,
- Küld neki vissza az aranyjegygyűrűdet