Dsida Jenő

Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya. Az arca ólomszürke már. (Szétzilált ágyán Mária töpreng: Merre jár, jaj merre jár?) Júdás éjsötét szemébe kapzsi vágyak karvalya ül ki. (Mária sóhajt csendesen; Fájdalmas áldás Jézust szülni.) – Bizony mondom, az Atyához megyek, mielőtt a Vigasztalót hoznám – (Mária susogva fohászkodik: Vezéreld haza hozzám!) Fáklyások lopóznak a hegyre, az olajfák furcsán összesuhognak... (Mária egyedül sírdogál: Mi lesz holnap?) Hirtelen búgó szélvihar hördül, a Cedron morajlón felrian – (Mária belesikolt az éjbe: Meghal, meghal a fiam!)