Dsida Jenő

Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám. Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet, gyönyörü szavakat, igéző szavakat, hiába, hiába: egy fül sem fülelte, egy szív sem szívelte a hegyibeszédet. Tüzet is akartam rakni az erdőben: nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába! Gyujtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben. ...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, - az Ur áll mögöttem.