A rémülést bánat követte,
A jajgatást bús síri csend, -
Kihalt, sötét a szív világa,
Az arcon kétség árnya leng.
Meghalt az Úr a kínkereszten,
Hiába minden zokogás...
De ím megzendül harmadnapra:
Feltámadott a Messiás!
Kínok között bús Magdalénát
Látták bolyongni a hívek,
De ím kigyúlt arcán a hajnal,
És lázas keble mint piheg!
Ki követné: a két apostol
Ajkán is kél a riadás,
És zendül minden hívő ajkán:
Feltámadott a Messiás!
Azóta zendül minden ajkon
A nagy, magasztos, szent napon,
S gyógyító balzsam a dicsének,
Mely fölcseng a sírhantokon.
Mi Magdalénát boldogítá,
Él még a szent vigasztalás,
És a hívőknek búja elszáll:
Feltámadott a Messiás!
Ha hű szívedre a csalódás
Fojtó gyötrelme nehezül,
Ha pusztán állsz a nagy világon,
Nyomorba sújtva egyedül,
Ha a gonoszság győz körülted,
És jót, igazit, tapodni látsz,
Emeld fel bátran fejedet, s zengd:
Feltámadott a Messiás!