Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
hagytad, hogy egyfiad szenvedjen,
fölülről nézted a keresztet,
láttad, a fölszögelt nem reszket,
tudtad, hogy nem éri kárhozat,
iszonyú volt ez az áldozat,
megváltott embered mit tehet,
nem húzza súlya és nem remeg,
a halál azóta vad gyönyör,
pusztít és büntetlen öldököl,
nem ragyog, szűkölve süt a Nap,
teremtett Földed majd megszakad,
Miatyánk, az időt bölcsen add,
bár neked minden csak pillanat.