A parkba mindennap lenéztem:
A május járt lent. Oly csudás!
A parkban húsz májusfa állott,
Mind halvány menyasszonyruhás.
És akkor mindig összefontam,
Imára törtem a kezem.
- Felejtsen el engem a május,
Ha rólad elfelejtkezem.
És minden este csillagos volt,
És minden éjjel járt a hold.
Ablakon át ágyamra hullt
Ezer ezüstös csipkefolt.
Az éjfél ablakomba állt:
Nézte, a holdat hogy lesem.
Vakuljon el a hold előlem,
Ha rólad elfelejtkezem.
A hajnal akkor úgy talált meg:
Testem törött, hajam kuszált.
Az álmok bársony pilleszárnya
Aranytarkán szememre szállt.
Izzó fullánkra váljon méze,
Amikor ajkamra veszem:
Keseredjék meg édes álmom,
Ha rólad elfelejtkezem!
Legyen a világ nagy koporsó,
Sötét, keserves és hideg.
Ne kelljen többé senki se,
Ne kelljek soha senkinek.
Lékelt hajóként elsüllyedjek,
Boruljon éjbe a szemem,
Felejtsen el engem az Isten,
Ha rólad elfelejtkezem.