I.
Karácsonykor híre jő meg,
Átvirrasszuk a szent estvét,
Bölcsőnek jön, csillagnak jön,
Szeretjük mint kicsi testvért.
Karácsonykor megdaloltat,
S lábujjhegyen járat minket,
Karácsonykor szép csodával
Kápráztatja szemeinket.
Húsvétkor a bizonyság jő,
Jön a király, jön a bárány,
Jön a kereszt, jön a váltság,
Tövis árán, szegek árán.
Húsvétkor a fénye jő meg,
Melytől hökken a sötétség,
Meggyőzetnek a Tamások,
Hinni kell Őt, nincs több kétség.
Pünkösdkor a gyávákhoz jő
Galambszárnyán jó reménynek,
Jön léleknek, tüzes nyelvnek,
Új erőnek, friss keménynek.
Húsvét megvált, pünkösd átvált
Aratónak, hitvallónak,
Rendelését hozva rólunk
Pünkösd ama Fentvalónak.
II.
Karácsonykor úgy szerettük,
A szívünkön dédelgettük.
Nagypénteken megsirattuk,
Húsvétkor magunk megadtuk.
Pünkösd napján ki a gátra,
Szent ügyében soha hátra!
Három ünnep, három erény:
Szeretet, hit, s örök remény.