Ím, láthatóvá lett a Láthatatlan,
és érthetővé az, Ki érthetetlen,
Valósággá, Ki szinte képzeletben
élt csak, mert megjelent emberalakban.
S történelemmé lett az Ige lassan,
felfoghatóvá véges értelemmel.
Kiléphet az Időből már az ember,
mert Ő belépett, Ő, a halhatatlan!
A halált most már nem nevezzük végnek,
ily megbecsülést itt az ember-létnek
s ily távlatot ki ád az emberségnek?
Kár, hogy az ember mindig elfelejti,
mily nagy dicsőség hát embernek lenni!
Nincs ehhez fogható a földön semmi!