Én istenem, ki tündöklő világok
Ezer szemével nézek szerteszét,
A tengerek zúgását fönt vigyázod
S a zümmögő bogárka halk neszét,
Míg lábaimnál rózsák illatoznak,
Selymes füvekkel erdők harmatoznak:
A szívem is, míg fölkel új napod,
Virrasztó gonddal betakargatod.
S ha jön a reggel, angyalok karával
Zengi az ég neved dicséretét,
Míg lent a földön csattogó madárdal
Röpíti áldó himnuszát feléd.
Derengő hajnal bíborát kiönti,
A mindenség királyát így köszönti:
Én bizodalmam csak benned velem,
Nincs ennél zengőbb hálaénekem.