Ágoston Erzsébet

Bízzál édesapám!

Egy édes, kedves szó cseng mindig fülemben, Behatol szívembe, átizzítja lelkem. Megmondom ma neked igen nagy örömmel, Egy szó a „BIZALOM”, mely csodákat művel! Ezt hirdeti nekem harmatcsepp, az erdő, Csattogja a vihar, csöpögi a felhő. Ciripeli tücsök, kicsi hegedűvel: „Bizalom, bizalom, ez csodákat művel”! Erről zeng a madár az elszáradt ágon, Ezt hirdeti nekem minden a világon. Ezt suttogja lágyan, vagy kiáltja hévvel: „Bizalom, bizalom, ez csodákat művel”! Ó, meg ne rettenjél, ha vihar közeleg. El ne csüggedj, ha vész sokáig fenyeget. Aki bízik, nem fél. Hite biztos alap. Ali bízik, tudja, kisüt majd még a nap. A bizalom lendít és életkedvet ad. AKI BÍRJA ERŐS, ÉS SZERETETE NAGY. Bizalomból nő a szeretet virága, Csak bízni kell mindig, egyre jobban, bátran. Az élet útain ki van írva, látom: „Göröngyös az utad? Bizalom, barátom”! Nem az utat nézni, hanem mindig a célt! Különben nem tudjuk legyőzni a veszélyt! Bizalom ereje megnyitja az eget. Meghallgatja Isten a bízó lelkeket. Bár mindenki tudna igazán remélni, Bizalommal sírni, sírva bizakodni! Isten segítségét kérni nagy reménnyel, Mert hol nagy a veszély, ott közel az isten. Könyörül Ő azon, aki Benne bízik, Ki Istenben bízik, sosem csalatkozik! Szeretném beírni szívedbe, lelkedbe, Szeretném égetni minden kétkedőbe, Belevésni mélyen Szentlélekkel, tűzzel: „Bizalom, bizalom, ez csodákat művel”!