Juhász Gyula

A költőnek

Magány, szegénység szőrköntöse fed, De te vagy az Úr papja, ne feledd! A te igédre épülnek falak És ódon tornyok porba omlanak. Irígység, átok kövét rád vetik, De meg fog majd követni mindenik. Mert a jövendő trónja rád marad, Romok fölött és szivárvány alatt. Koldus-szegényen, bármily egyedül, Szívedben mégis Dávid hegedül, Ceciliának orgonája búg, Benned dalolnak minden vértanúk. Benned zenélnek minden csillagok, Szemedben Isten visszfénye ragyog. Magány, szegénység szőrköntöse fed, De hordozod az örök életet!